Csak akkor érdemes elkezdeni játszani, ha komolyan vesszük. A játék kitartásra tanít, a szabályok ismeretére és betartására, becsületességre nevel. A játék megtanítja, hogy felvállaljuk a döntéseink következményeit, sőt azt is megmutatja, hogyan győzedelmeskedjünk alázattal és hogy viseljük el a vereséget emelt fővel. 

Azok a játékok, ahol alkohol a tét még komolyabb felelősséget hordoznak magukban. Hiszen mind a nyertes, mind a vesztes vállán óriási teher nyugszik annak vonatkozásában, hogy a választásaik milyen terhet rónak majd rájuk – a játék folyamán és másnap (vagy adott esetben harmadnap is). Erre kérem rá kell szánni az időt, a dolog teljes koncentrációt igényel, félre kell tudni tenni minden zavaró tényezőt, így elmondhatjuk, hogy a piatétre menő viadalok hatalmas életbölcsességre tanítanak: hogy vegyünk részt a pillanatban.

Gyerekkoromban sose volt otthon jégkocka, mert anyu utálta azt a merev műanyag kockatálcát, amelyből rejtélyes módon mindig kifolyt a víz és mégse (vagy pont ezért nem) lehetett belőle a jégkockákat kioperálni. Azért néha rábeszéltük, és akkor mindig átéreztük, hogy a poharunkban csörömpölő áttetsző képződményekkel kúlság a nyár, úgy megbecsültük őket, mintha gyémántok lettek volna.

Most már jó pár éve annak, hogy a bajusz motívum menő lett, azaz a kis kackiás arcék bekerült a köztudatba és lassan minden felületet meghódított. Kezdetben még csak pólókon, füzetborítókon és konyhai kötényeken találkozhattunk vele, manapság már ruhaanyagokon, bébi rugikon és ékszereken sem lepődünk meg, ott virítanak. A magyar bajusz-nemzet, ezt senki se kérdőjelezheti meg, így tulajdonképpen természetes volt, hogy nagyon gyorsan szárba szökkent a bajusz-divat magyar „szekciója”, a bajusz-mémgyár, a bajuszos Aggyistenkatival (Hello Kitty) az élen. 

Szóval mindenki tudja, hogy bajuszt hordani divat – még akkor is, ha nem az arcán viseli az ember – de vajon arra emlékszik bárki is, hogy honnan indult ez a bajusz-őrület? Hazánkba 2011-ben hozták be a bajuszos fecskék a Movember megünneplésének igényét. A mozgalom, amelynek jelmondata ez volt „Növessz bajuszt, ments meg egy pasit!”, azt tűzte ki célul, hogy minél inkább felhívja a férfiak figyelmét a rendszeres prosztata-szűrés fontosságára. A megmozdulás részese úgy lehetett az ember, ha november során szabadságra küldte a borotvát és hagyta megnőni az arcszőrzetét. Természetesen sztárok is büszkén álltak be a résztvevők sorába, majd idővel a bajusz önálló életre kelt... és innen már ismerős a történet. 

A kissé hosszú cím annak a problematikáját veti fel, hogy a papírra vetett jegyzetek soha nem lesznek digitalizálva (ha azon múlik, hogy begépeljük-e), de a digitális kütyüket vajmi kevesen használjuk jegyzetelésre. Hogy is van ez?

Ha az embernek gyorsan kell leírnia valamit, a mai napig is az a reflex, hogy előkap egy papírt és egy tollat. Lefirkantja a dolgot, majd boldogan mosolyogva dobja a többi jegyzetpapír közé, ahol jó eséllyel soha többet nem fogja megtalálni. A papír alapú jegyzeteket és rajzokat digitalizálni nehézkes, hiszen be lehet ugyan szkennelni, de a dolog onnan még nem lesz szerkeszthető.

Amióta megjelentek az okostelefonok, azóta van egyre nagyobb piaca és divatja a különféle kiegészítőknek és hasznos cuccoknak, amelyek ezek használatát megkönnyítik. Hosszan lehetne lamentálni arról, hogy mennyi hasznot hajtanak az életünkben ezek a kütyük, illetve azon, hogy jó-e hogy állandóan mindenhol velünk vannak. Mindenesetre ahhoz, hogy mindig kéznél legyenek, és mindig munkára készek legyenek, kell pár dolog, na ezeket fogjuk most ajánlgatni neked.

A tojás tényleg különleges dolog. A világ legnagyobb sejtje, amely új élet létrehozásán munkálkodik és ahhoz minden szükséges tápanyagot tartalmaz, egyes táplálkozáskutatók szerint „szupertáplálék”. Bár sok a vita akörül, hogy megterheli az epét vagy rossz koleszterineket tartalmaz, ne higgyünk a huhogóknak és bátran fogyasszuk. 

A tojás rendkívül gazdag fehérje és aminosavforrás, tele van vitaminnal (A-, B12-, E-vitamin), tartalmaz ásványi anyagokat és nyomelemeket (foszfort, folsavat, szelént, kolint). Kutatások igazolják, hogy elősegíti az agymunkát, védi a szemeinket, elősegíti az izomsejtek termelődését, egészségesebbé teszi a hajunkat és körmünket, és a kismamák számára is nagyon sok fontos tápanyagot tartalmaz.

Na igen, de milyen formában fogyasszuk ezt az egy sejtnyi csodát? Nos, aki a Legjobb cuccok kínálatából kíván eszközt választani, nem az a kérdés, hogy főtt vagy tükör formátumban eszi-e a tojást, hanem az, hogy kockaként, szívecskeként, esetleg napocskaként vagy bagolyként látná-e viszont szívesen a tányérján. 

A koponya sokoldalú szimbólum. Különféle korok és tájak más és más értékeket rendelnek hozzá, de az, hogy időről időre megjelenik művészeti ábrázolásokon, népművészeti termékeken, világszerte közös. Mint csontképződmény az agy védelmére szolgál, ezzel együtt az ész és szellem lakhelye. Képviseli magát az embert, és egyúttal utal arra, hogy mulandóak vagyunk, az egész világ csak káprázat. A koponya jelenthet lemondást és önmegtartóztatást, az értékek viszonylagosságára hívhatja fel a figyelmet. Keleten az élet és a halál elválaszthatatlanságát képviseli, és egyúttal azt is jelenti, hogy a világ folyamatosan fejlődik.

A férfi a teremtés koronája, ezt senki sem vitatja. Ha ő magasrendű értelmét valamilyen feladatra irányítja, és erős kezét valamilyen tevékenység felé emeli (vigyázzunk, nem rá!), akkor – ha nem is a Gyalog galopp rajzos bevezetőjében látható módon – de ügyelni kell arra, hogy a csoda, az isteni áldás megnyilvánulhasson.

Ebből a gondolatmenetből következik, hogy a férfi tevékenységeihez sajátos eszközök kellenek a háztartásban és az élet minden területén, amelyek nem csak hogy férfiasak tartoznak lenni, de különlegesek is a maguk nemében.

Biztos sokan emlékeztek Váczi Eszter gyönyörű és elgondolkodtató dalára. Az idő nagyon érdekes dolog, hiszen attól függően, hogy épp milyen élményben van részünk, a hossza teljesen viszonylagos. Amikor valami kellemetlen ér, életünk leghosszabb másodperceit tapossuk, amikor viszont élvezzük az életet, az órák csak úgy repülnek.

Évek óta kell hallgatni a huhogókat, miszerint a könyvnek leáldozott. Mert az online tartalomszolgáltatás, meg hogy minden megtalálható pdf-ben a neten, meg a digitális könyvolvasók, és egyébként is ne kelljen több fát kivágni. Hát kövezzetek meg, de én szeretem a könyveket. Ha rajtam múlik, az a nap nem fog eljönni a Földön, amikor eltűnnek, és bár nem költök rájuk vagyonokat, de van néhány, aminek bizony kell a hely is. Most épp az íróasztalom tűnik irgalmatlan káosznak a kupac könyv és a tetejére halmozódott „hamárezekittvannakakkor eztmiértnetegyemide” dolgoktól.